Hajnalban

Hajnalban, reggel (kinek hogy tetszik) kétfele ember van az utcán. Aki munkába siet, meg aki kutyát sétáltat.. gondoltam én botor. De van a kisnyugdíjas is, aki ilyenkor bandázik a padra ülve, botokkal felszerelkezve... Ma is megy szembe két öregasszony, az egyik a buszeléréssegítő utánégető bekapcsolásával rágyorsítva rárepül a padra, aztán lelkesen - és hangosan ugye, szarni le az odanéző ablakokat, meg akik aludni akarnak - üdvözli a hajnali őrjárat másik tagját.

A buszmegállóban - környezettudatosság és pénztárcakímélés ugye - két öreg vitatkozik.

- Jáó a cipőd Gizike, oszt a drágábbik vagy az ócsóbbik-e? Mer' a lyányom mondta, hogy csak a drágábbik jáó, mer' az ócsóbb az egy hónap és tönkremegy...

- Há mit tuggyam én, hogy melyik vót? - mérgesedik be a másik öreg

- Há a drágábbik az olyan negyvenöt száz körű van...

Öreganyám egyem azt a kötekedős szívedet! Egy kisnyugdíjasnak mikor van pénze egy MBTre? Ez is csak arra volt jó, hogy izgalomba hozza a másikat...

Egyszer (Kincsem ugye most még nem?) én is ilyen leszek? Csak nem...

Operation Flashpoint

Operation Flashpoint. Sokáig ez volt A játék. Sokáig nem is ment a gépemen és csak vágytam egy olyan gépre, amin elfut ez a csoda. (Asszonykám tudna mesélni róla :) )

Valamikor 2001 környékén jelent meg a játék és hagyott bennem mély nyomot. Addig minden lövöldözős játékban - amit ma FPS-nek, akkor csak lövöldözősnek hívtunk - én voltam a brutál kommandós,  mindenkit halomba szeletelő, elpusztíthatatlan főhős, akinek igenis járt a godmode :)

Itt, ebben nem.

Emlékszem, hogy egy klub után mentem fel a Törpéhez és ő mutatta meg A játékot. Emlékszem, hogy rohadtul nem láttam semmit sem, hogy a rádióban a vérprofi szakaszvezető hangja hallatszik: enemy (szünet) gunner (szünet) sox o' clock (szünet) two hundred meter. Én meg csak feküdtem a magas fűben, közben hallottam az ellenség AK47-eseinek a kalapálását, de nem mertem kinézni... aztán pár perc után "all clear" és mehetett tovább a csapat. Hehogymi? Megcsinálták nélkülem a "hős" nélkül?

Restart és majd én megmutatom... nah vagy 3 restart és ugyanennyi hősi halál után sikerült 1 (!!!) ellenfelet kilőnöm, ami valami félelmetesen jó érzés volt!

Később, mikor új gépet vettünk, az első dolgom volt felrakni az ofp-t. Leszartam a lap arcokat, a kockás, hasábos karokat, lábakat... az érzés, hogy egy konfliktus közepébe csöppentem és nem úgy vagyok hero, ahogy eddig (100 életpont helyett volt 2karom, 2 lábam, a fejem, meg a törzsem... nem 10-15 lövést, hanem max egyet bírtam ki, de néha annyit sem...), hogy futnom kell, ha élni akarok, hogy néha bújni kell az ellen elől...

Aztán jöttek a kiegészítők, amik csúcspontja a Resistance volt. Az első játék, amit végig játszottam.

Később, évek múlva felröppentek az első hírek az új ofpről... aztán a kiadó (a húzónév) és a fejlesztő társaság (a játék birtokában) szakított. Így keletkezett az ofp után az ofp2, aminek köze sincs az eredeti, meghatározó játékhoz, valamint az armed assault, ami viszont gyakrolatilag az eredeti "ős" játék feltupírozott grafikájú változata...

Az armedassault a korához kepest - tekintve az ofp öregecske motorját - nem volt a topon grafikailag. De nem sokkal később megjelent az armedassault2, ami már grafikailag is helytállt a mezőnyben. Persze ehhez is jöttek a kiegészítők ezerrel - nem győz az ember lépést tartani ezekkel...

Aztan pár hete megjelent az ofp2 új része. (Gyakorlatilag ezért írtam ezt a szösszenetet) Eddig az ofp utód játékok megpróbáltak valamilyen szinten tisztelegni a nagy előd előtt, de eeez??? Mintha a név porba tiprásáért adták volna ki a játékot. A lehetőségek hiányoznak belőle, a grafika fos, nem méltó az egész az ofp kultuszhoz. Fuj. 15 percig bírtam...