Holnap lesz egy eve, hogy draga anyosom elment. Szeretett aposom kicsit tobb mint egy evvel korabban. Voltunk a temetoben es ket olyan kep jutott eszembe ami nagyon meghatott es belem egett.
Az egyik aposom temetesen tortent. Volt egy haverja, ha valami baja volt a regi autoinknak par sorert mindig segitett. Az elete eleg tragikus es az alkoholizmus nem kerulte el, de a csalad baratja volt es maradt Pistinek meg cimboraja. A temetesre is eljott. Leirhatatlan az egesz. Abban a fel.percben minden benne volt. Az az ember a baratjatol bucsuzott. Odajott es egy viragot helyezett a tobbihez. Fejet hajtott, megrazta a fejet es lassan elment. Vegig olyan szomorusagot lehetett latni benne... A baratjatol.a cimborajatol bucsuzott. Egy jo emberrel kevesebb azon kevesek kozul akik emberszamba vettek akik vele voltak akikre jo szivvel gondolt. Nagyon meghatott.
A masik meg a kisfiam. Hatalmas szive van. Mama halala utan par honappal voltunk a temetoben. Az a pillanat belemegett. Boti az auto mogott allt, ette a kakos csigajat, nezett a temeto fele neman es folyt a konnye. Felnottektol nem lattam meg ilyen csendes es oszinte nyilt es hatalmas szivu szomorusagot. Ez a hateves kisfiu siratta a nagymamajat es a nagypapajat. Felfogta, hogy tobbet nem lehet veluk es sirt. Az oszinte szeretet hiany gyasz es szomorusag kristalytiszta pillanata volt amit az a kakaos csiga csak meg oszintebbe es valosagosabba tett. Sosem felejtem el.
